Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


díszhalak

2011.08.16

 

 
A díszhalak etetése:
Az akvarisztikában megvan az a nagy előnyünk a horgászattal ellentétben, hogy saját szemünkkel látjuk, hogy azt, amit etetünk valóban meg is eszik-e a halak. Ezt ugye a tóparton csak sejtjük, vagy inkább csak reméljük. Mivel saját szemünkkel tapasztaljuk mi az, amit szeretnek és mi az, amit kevésbé, gyorsan kialakíthatunk egy változatos, halaink által kedvelt étrendet. Díszhalaink etetése az akvarisztika egyik legérdekesebb mozzanata. Ilyenkor pikkelyes kedvenceink megélénkülnek, még a rejtőzködő halak is előbújnak rejtekükből. Egymás elől kapkodják el az aláhulló, finomabbnál-finomabb falatokat, vagy hosszasan kergetőznek egy-egy csábító darabbal a szájukban. Felemelő érzés azt tapasztalni, hogy az eleinte oly félénk akváriumlakók lassan nem csakhogy megszokják jelenlétünket, de közeledésünkre olyan lázba jönnek, mint az eb, aki hazatérő gazdáját üdvözli.
 
A halaknak kínált táplálék minősége és mennyisége fontos tényező. Csupán annyi táplálékra van szükségük, amennyit néhány perc alatt el tudnak fogyasztani. A maradékból szennyeződés lesz, bomlása fogyasztja az akvárium oxigénkészletét és mérgezi a vizet. Véletlen balesetek előfordulhatnak, ilyenkor vízporszívóval vagy vízleszívó csővel könnyen kiszívhatjuk az aljzatról a felesleges eleséget. Semmiképp ne hagyjuk ott, mert rengeteg kárt okozhatunk vele, ami akár a halaink életébe is kerülhet.
 
A halak viszonylag jól bírják a koplalást. Pár napig, akár egy hétig is elkeresgélnek, de hosszabb időre azért ne hagyjuk őket étlen. Vagyis ha több hetes bojlis túrára utazunk, gondoskodjunk táplálásukról. Az semmiképp sem jó megoldás, hogy indulás előtt degeszre etetjük őket, mert nem fognak tudni sokkal többet enni, mint amennyit egyébként is szoktak. A maradék az aljzaton fog elbomlani. Csak annyit adjunk, amennyit egyébként is szoktunk. Hosszabb távollét esetén igénybe vehetünk emberi vagy gépi segítséget. Amennyiben a szomszéd Rózsika nénit bízzuk meg, nagy az esélye annak, hogy azonnal hízókúrára venné „vézna” halainkat. Megelőzendő a bajt, mérjük ki előre a napi adagokat, mondjuk kólás kupakokba. Ezzel a módszerrel elkerülhetjük azt, hogy hazatértünkkor egy túletetett és bebüdösödött akvárium várjon minket. Esetleg beruházhatunk egy automata etetőre is. Ezt ajánlatos egy pár nappal az indulás előtt beüzemelni, hogy ellenőrizhessük működését, és hogy beállíthassuk a megfelelő mennyiségű adagokat.

 


 
halfajták:
 
Az aranyhal:
Őse az ezüstkárász. Kínában már i.sz. 1200 körül elkezdték tenyésztését, s a legkülönbözőbb fajokat hozták létre. Egyes egyedek aranyszínűek, míg mások akár rózsaszín- fehér, vagy fekete pettyes színekben is tündökölhetnek. Európában mindössze 1728-ban kezdték el tenyészteni, azóta azonban szinte az egész kontinensen megtalálható. Talán a legismertebb, és a leggyakrabban tartott díszhal, más fajokkal ellentétben sokkal kevésbé igényes, akár kerti tóban is tartható, egész évben.
 
 
A szivárványos guppi
 Hazája Trinidad, Barbados, Venezula és Guayana. Apró termete és könnyű gondozása miatt elég gyakran tartott halfaj. A hímek kisebbek, s farok úszójuk lényegesen nagyobb mint a nőstény egyedeké. Színük teljesen változatos, tenyésztéstől függően lehet sárga, kék, piros, vagy akár hófehér. Gondozása nem igényel nagy hozzáértést; 24-26 fokos vízhőmérséklettel, napi etetés mellett már teljesen optimális körülményekről beszélhetünk. Fő eleségük a tubifex, de jó minőségű száraz tápot is használhatunk az etetéshez.
 
 
Zebra dánió
 A Dániók családjába tartozik, származási helye Elő-India. Hazánkban elterjedt, szinte minden díszhal kereskedésben kapható. Szifóval, guppival, neonhallal tökéletesen együtt tartható. Falánk, mindenevő faj, igényli a 22-24 fokos vízhőmérsékletet. Mint minden fajnál, ügyelni kell a víz tisztaságára, illetve a megfelelő levegőztetésre.
 
 
Neonhal
 Először 1936-ban, az Amazonas környékén találtak rá erre a nagyon apró, ám annál tündöklőbb fajra. Természetes környezetében lágy, viszonylag hűvös vizekben él, így elég jól tűri a 18-20 fokos hőmérsékletet. Nincs különleges táplálék igénye, bármilyen haleleséget szívesen fogyaszt. Célszerű azonban -akár a többi faj esetében- változatosan táplálni, így könnyebben elkerülhetjük a hiánybetegségeket.
 
 
 
 
Mire figyeljünk?
Egy hal testformája általában szabályos és hosszúkás. A lefogyott görbült, deformált testű halnak valami baja van, de ha túl kövér, az is azt mutatja, hogy nem egészséges. A lokalizált, vagyis egy helyre koncentrálódott kövérség daganatra utalhat. A szín, főleg a szín élénksége szintén fokmérője a hal egészségi állapotának: a fakuló szín rossz jel.
 
A szem
A szem mindig árulkodik a kóros állapotról. Normális körülmények között áttetsző és csillogó. A fátyolosan fehér szem vagy egy elszigetelt fehér folt a szemen sebesülést vagy betegséget jelent. Az abnormálisra duzzadt szem a szemek betegségre (exophtalmus) utalnak. A hal sebesülés miatt is elvesztheti szeme világát, de ezt általában nem sokkal éli túl.
 
Az úszók
Az egészséges állat úszói ki tudnak bomlani, csorbítatlanok, nincsenek rajtuk foltok vagy más gyanús nyomok. A halak között gyakori a verekedés, minek következtében az uszonyaikból apró foszlányok hiányozhatnak, de ezek a sérülések könnyen behegednek és a megrongálódott részek is regenerálódnak. De ha egy hal úszóinak nagysága regenerálódás helyett fokozatosan zsugorodik, akkor feltehetően szövetelhalásban szenved (nekrózis) és hamarosan elpusztul. Más betegségek következtében véresek lesznek az úszók. Az is előfordul, hogy hibátlannak tűnnek, de alig mozdulnak és teljesen a hal testéhez lapulnak: ez is betegségre vagy a víz rossz minőségére utal.
 
A bőr
A halak bőrén és pikkelyein éppúgy lehetnek szokatlan jelek és nyomok, ahogy más szervein is. A bőr sokféle betegség céltáblája: a szabad szemmel is látható paraziták, a bársonyos kinézet, a fehér pettyek vagy a fehér fátyolszerű foltok elszaporodása, végül a felálló pikkelyek mind betegségre utalnak. Ritkábban, de az is előfordul, hogy lyukak keletkeznek a fej körül, különösen a Cichlidae-k és egyes tengeri halak testén. Sok más betegséggel együtt a fekélyesedés is jól kezelhető, ha időben észrevesszük. Ezt a Tanganyika-tóból származó bölcsőszájú halat sürgősen el kellett különíteni, nehogy teleszórja az akváriumot baktériumokkal